 |
 Polgármester
Jelöltünk
Közéleti tevékenységét a
legtöbb kispesti ismeri, hiszen jelenleg képviselõként
szolgál bennünket, az 1998-2002-es önkormányzati
ciklusban polgármesterként, elõtte pedig
Zupkó Gábor alpolgármestereként
vett részt kerületünk irányításában.
Az október 1-én esedékes önkormányzati
választás elõtt illendõnek tartjuk,
hogy magánemberként is bemutassuk Önöknek.
- Az ilyenkor szokásos kérés, mondjon
néhány szót saját magáról!
- Ötven éves közúti forgalomtechnika
szak-üzemmérnök vagyok. 1982-ben nõsültem,
jövõre ünnepelhetjük a 25. házassági
évfordulónkat. Feleségem a másoddiplomája
megszerzése óta pénzügyi területen
dolgozik. Két lányunk van, Lívia 22 éves,
idén diplomázik, Szilvia 18 éves, õ
az idén érettségizik. Mindketten jól
tanulnak, törekszenek arra, hogy jól felkészüljenek
és megalapozzák a jövõjüket.
Kilenc éve költöztünk jelenlegi otthonunkba
az Arany János utcából.
- Hogyan lehet a közéleti tevékenységet
összehangolni a családi kötelezettségekkel?
Közismert, hogy Ön sokkal több kispesti ügyet
vállal fel, mint amennyit általában a
kispesti politikusok szoktak.
- Számomra család nagyon sokat jelent. A biztos
családi háttér teszi lehetõvé,
hogy a hozzám forduló kispestiek ügyeivel,
vagy a közügyekkel mélyrehatóan foglalkozhassak.
Szerencsére a lányaim már nagyok, így
a programjaikat általában önállóan
intézik. Régen zûrösebb volt, mivel
gyakran kellett õket elvinni vagy elhozni edzésrõl,
baráti összejövetelrõl. Valami csoda
folytán sikerült összehozni, hogy semmi ne
szenvedjen csorbát. Nagyritkán, ha végképp
megoldhatatlan volt az idõegyeztetés, a feleségem
átvállalta a feladatomat, vagy besegítettek
a barátok.
Lehet, hogy Kispesten sok politikus van, de azt szeretném
leszögezni, hogy én nem vagyok az, sokkal inkább
közéleti embernek tartom magam.
- Négy évvel ezelõtt megtudhattuk,
hogy a család szereti az állatokat. Meg van
még a kutya és a cica?
- A kutyánk, egy szép skót juhász
igen, a macska helyett egy másik van, mert sajnos az
elozo az egyik csavargása alkalmával valamilyen
mérget evett és nem lehetett rajta segíteni.
Ahogy az más családoknál is általában
lenni szokott, a gyerekek kedvéért kerültek
a házhoz, és megígérték,
hogy õk gondozzák õket. Mára egyre
gyakrabban a feleségemre és rám marad
az ellátásuk.
- Annak idején nagy átéléssel
beszélt kedvenc ételeirõl. Mostanában
mik a kedvencei, mit ajánlana a kispestieknek?
- Ajánlani két okból sem mernék.
Az egyik, hogy hétköznap az elfoglaltságaim
miatt rendszertelenül eszem, ha egyáltalán
eszem. Amikor mégis úgy adódik, akkor
például a Nótafában halászlét
szeretek enni. Jó konyhája van még szerintem
a Halásztanyának és a Két Barátnak
is. A többi kispesti étterem is biztosan jó,
de azokról nincs tapasztalatom. Hétvégén
mindig együtt ebédel a család – ilyenkor
jókat beszélgetünk is -, nagyon szeretem
a feleségem fõztjét. A lányaim
is sokszor tüsténkednek a konyhában. Lívi
inkább a fõzést, Szilvi pedig a sütést
kedveli. Az édességet is nagyon szeretem, fõleg
a gesztenye-pürét és a régi, klasszikus
recept szerint készült krémest. Egyszóval
nem az egészségesnek mondott ételek azok,
amik igazán jól esnek.
- Nem nagyon látszik meg önön, ,finoman
fogalmazva is vékonynak mondható.
- Ez elsõsorban alkati kérdés, édesapám
is ilyen volt. Meg a már említett hajszás
hétköznapok is közrejátszhatnak benne.
- Köztudomású, hogy az életében
jelentos szerepe van a hitnek.
- Ez így igaz, de nem vagyok bigott vallásos.
Most is csak azt tudom mondani, amit korábban, hogy
a hit komoly segítséget ad az élet problémáinak
megértéséhez, megoldásához.
Könnyebb mások gondját nehéz helyzetét
átérezni. A mai, összekuszálódott
világunkban egyszerûbbé teszi az eligazodást,
és komoly támaszt is nyújt a nehéz
élethelyzetekben. Szerintem a közmorál
javításában is szükség van
az egyházakra, hiszen a politikai „elit”
enyhén szólva is rossz példát
mutat ezen a téren is. Természetesen mindenki
saját belátása szerint viszonyuljon ehhez
a kérdéshez. Az biztos, hogy azzal nem veszítünk
semmit, ha elmegyünk misére.
- Polgármesterként szinte minden kispesti
közéleti eseményen részt vett, a
nyugdíjas és gyermek rendezvényekrõl
szinte soha nem hiányzott. Ezt muszájból
tette?
- Természetesen nem. Próbálja meg valaki
ezt négy éven keresztül úgy csinálni,
hogy kényszernek érzi. A gyerekek között
azért szeretek lenni, mert ok még nyíltak,
és úgy látják a világot,
ahogy néha nekünk felnõtteknek is látnunk
kellene. Egyébként is nagy figyelmet kell fordítani
rájuk, hiszen ok jelentik a jövõt, az pedig,
hogy milyen lesz, senkinek sem lehet közömbös.
A idõsebbek közé részben azért
megyek szívesen, mert úgy érzem szeretettel
fogadnak, részben azért, mert sokat lehet tõlük
tanulni. Úgy gondolom, az irányukba érzett
tiszteletet is ki lehet így mutatni. Ha meghívnak,
ma is örömmel megyek nyugdíjas rendezvényre.
Talán azért is, mert egy kicsit pótolják
a korán elvesztett szüleimet. Ez utóbbi
miatt látogatom a még élõ nagynénéimet
is, meg persze azért, hogyha szükségük
van rá, segítsek nekik.
- Mi a helyzet a Fidesz tagságával? Mindenféle
mende-mondák keringenek a megszûnésérõl.
- Ez így igaz. 2003 elején közös
megegyezéssel megszûnt a tagságom. Nem
tartanám tisztességesnek az okok mélyebb
taglalását, amik tagságom megszûntnek
tekintésére késztettek. Annyit elmondhatok,
hogy az egyik súlyos és kibékíthetetlen
ellentétet éppen az jelentette, hogy én
szerettem volna olyan jelöltekkel együtt indulni
2002-ben, akik nem a párton belül, hanem a kispestiek
körében vívtak ki elismertséget,
és ismerik az itt élõk problémáit,
a megoldásra váró feladatokat. Sajnos
a többség nem ezt tartotta a helyes útnak.
Érdekes, hogy a Fidesz az 1998-2002-es idõszakra
vonatkozóan sikeres Fideszes városvezetésrõl
beszél a mostani kampányában. Polgármesterségem
idején összesen két képviselõ
tartozott ehhez a párthoz. Jómagam még
két, a választásokon engem támogató
egyesületnek is tagja voltam. Ezen az alapon inkább
beszélhetnénk például a Polgári
Kerekasztal vezette városról. Annak a testületnek
ugyanis több Kerekasztalos képviselõje
volt, mint Fideszes.
- Mit vár a kampánytól, illetve
a választásoktól?
- A kampány eddig elég csendes volt, nagyon
bízom benne, hogy nem fog eldurvulni. Igaz, aki hátrányban
érzi magát, az általában igyekszik
ellenfelét befeketíteni rágalmakkal,
ahelyett, hogy azt próbálná bemutatni,
hogy õt miért érdemes választani.
A negatív kampány általában a
gyengéknek az alkalmasabbak elleni eszköze, hiszen
program, vagy mondani való híján egyszerûbbnek
tartják a jobbnak a lejáratását.
Az ilyen módszerek ellen tulajdonképpen nem
is lehet védekezni. A választók tudják
csak megvédeni a megtámadottat azzal, hogy nem
dõlnek be a mocskolódóknak.
Tapasztalhatunk egy másik fajta furcsa módszert
is. Az eddig megismert programokban ugyanis szerepel olyan,
hogy az akarja rendbe tenni a kerületet, és a
közéletet, aki aktívan részt vett
mindkettõ tönkre tételében. Ha cinikusan
fogjuk föl, akkor arra a következtetésre
juthatunk, hogy tönkre kell tenni valamit, majd a kampányidõszakban
csináljunk úgy, mintha semmi közünk
nem lenne hozzá, és ígérjük
meg a rendbetételét.
A választások végeredményét
tekintve remélem, hogy az egyre több szimpatizánsunkon
és támogatónkon kívül azok
a kispestiek is elmennek szavazni, akiknek elege van a pártok
hazugságaiból, és õk is minket
választanak. Egyrészt azért, mert jónak
és megvalósíthatónak tartják
a programunkat, másrészt azért, hogy
megbüntessék a pártokat az elmúlt
16 év bûneiért. Ha ez így lesz,
nyer az Összefogás, és ezáltal nyernek
velünk a kispestiek is.
|
Az
Önök véleményét is megismerve összeállítottunk
egy programot, ami nem tartalmaz túlzó ígéreteket.
Reális és megvalósítható. Vannak
olyan elemei, amik még pénzbe sem kerülnek, de
jobb lesz tőle mindannyiunk közérzete.
